Ki vigyáz a hídra?

Relaxációs és önbizalom erősítő mese gyerekeknek, az éjszakai ágybavizelés kezelésének támogatásához

Feküdj kényelmesen, úgy, ahogy csak te tudod elhelyezni a tested! Puhán, mint egy földre hullt takaró. Laza a karod, a kezed, laza a lábad. Ellazult a nyakad és a fejed, a mellkasod is csak lassan veszi a levegőt, mélyen egyenletesen, mint nyár esti szellő. Ebben a kényelemben hunyd le a szemed és csak a hangokra figyelj!

Hallod ahogy halkan susog a szél: sssuu-sssaa-ssooo? Valami kis résen bejár a levegő a szobába? Vagy az is lehet, hogy már nem is az ágyadban vagy? Figyelj jobban a hangokra: mintha járműveket hallanál: Du-duu. Vonat zakatolását is kiveheted a sok hang közül: tetettete-tetettete. Ezen kívül hallasz biciklicsengőt, kutyaugatást és mintha egy bohóc cintányérja is belevegyülne a kavalkádba. Hogyan is lehetne itt aludni?

De hát, hol is vagy? Most már igazán figyelmesen fülelsz és meghallasz egy halk suttogást: – Samu, Samu! Gyere, segíts! Egy dömper szólított meg téged. Egy műanyag játék dömper panaszos, de ellentmondás nem tűrő hangon a nevedet ismételgeti. Furcsállod, hogy a játék beszélni tud, de az is meglepő, hogy abban a ruhában, amiben az ágyadba feküdtél, most mintha egy forgalmas utcán találnád magad. Azonban nem olyan utca ez, mint amit megszoktál. Az ágyad mellett felhúzható autók, háromkerekű biciklik, gazdátlan görkorcsolyák száguldoznak össze-vissza. Néhány játékkatona, vagy plüssmaci is utazik egyik-másik járgányon. Azt veszed még észre, hogy bár nagy a forgalom, senki sem ütközik, senki sem ideges, mindenki vidáman kocsikázik a maga útján. Amíg bámészkodsz, a dömper tovább ismételgeti a neved. Mikor látja, hogy csodálkozva nézel rá, gyorsan belekezd: – Gyere kérlek nagyon gyorsan! Csak te tudsz segíteni nekünk. Tudod mi játékok csak ilyenkor, éjszaka tudunk szabadon közlekedni, élni, amikor ti emberek alusztok. Eddig minden rendben is volt, a vonat is szépen közlekedett, szállította a kis katonákat, de már egy ideje minden a feje tetejére állt. Nincs, aki őrizze a hidat. Próbálod összeszedni a gondolataidat, megérteni, hogy mi is történt, de csak kapkodod a fejed, egy kicsit meg is szeppensz. – Hogyan tudnék én segíteni? Kicsi is vagyok, rám is vigyázni kell, nem hogy én őrizzek mást. Erre odagördül hozzád egy öreg markoló-gép. – Mindenre képes vagy, ha igazán akarod! Te egy igen értékes ember vagy. Van valamid, ami nekünk játékoknak hiányzik. Van képzelőerőd, és ha elképzeled azt, amit szeretnél elérni, előbb-utóbb képes leszel rá! Az tehát a kérdés, hogy akarsz-e nekünk segíteni. Gyere, megmutatom! Előtted gurul egy kanyargós ösvényen. Az ágyad mellől indultok el, de mintha valami dzsungelben haladnátok. Először még ismerős a szoba képe, de egyre inkább köves, hegyes útra tértek, mindenféle akadályokkal. Az útra dőlt fatörzseket a markoló-gép rutinosan felemeli és arrébb rakja, így te kényelmesen utazhatsz a dömper rakterében ülve. Néhány versenyautó is veletek tart. Ők folyton panaszkodnak, hogy nem elég sima az út, túl lassan mentek, és így tovább. Neked azonban viccesnek tűnik a panaszkodásuk, és az egész helyzetet nagyon mókásnak gondolod. Az út vége felé már vidáman adod a parancsokat: – Gyorsabban! Kerüld ki a gödröket! Szélesítsük ki az utat! Megérkeztek a hídhoz, és pontosan tudod, hogy miért vagytok itt. A híd egy duzzasztógáton vezet át, ami mögött hatalmas víztömeg hömpölyög. A gát megtartja a vizet. Amikor a zsilipet leengedik, akkor fel kell emelni a hidat, hogy a víz elfolyjon a saját medrében, a járművek pedig megálljanak. Ilyenkor a zsilip jelez egy csengővel, de a nagy forgalomban nem mindenki hallja meg a csengetést. Amikor odaértek, akkor is épp szól a csengő, de a hidat senki nem emelte fel. Egy villás targonca próbált meg áthaladni amikor ömleni kezdett a víz. Elmosta a targoncát, és a sodrás kifolyt az útra is, mely mellett a villanyvonat sínje kanyargott. A vonat is majdnem kisiklott. A kis járművek hamarosan kiszednek mindenkit a vízből ugyan, de az összes járgány kétségbe van esve.  

– Csak te vagy rá képes, hogy rendet tegyél! – mondja a markoló-gép. Állj itt kérlek, és ha szól a csengő, emeld fel a hidat! Nem szeretnénk több balesetet. – Félek, hogy el fogok aludni! – feleled szomorúan. Nagyon mélyen szoktam aludni, és nehezen ébredek fel. – Ne félj! – vágja rá az öreg markoló nyugodt hangon. Mondtam már, mindenre képes vagy, amit el tudsz képzelni, és akarod, hogy úgy legyen. Akarsz segíteni rajtunk? – Akarok! – Mi pedig bízunk benned. Tudjuk, hogy ha alszol is, amikor szükség van rá, felébredsz, és megteszed amit kell. Lehet, hogy eleinte még egy kicsit nehezebben megy majd, de tudjuk, hogy napról napra ügyesebb leszel. Kérlek, holnap, ha felkeltél, rajzold le az erdőt, minket: autókat, a hidat és magadat, ahogy ébren vigyázol ránk és a hídra! Megteszed? – Megígérem! – vágod rá határozottan és bátran.

Mindenki nagyon büszke Rád, hogy ilyen bátor vagy. Visszaülsz a dömperbe, aki az ágyadig hoz. A markoló visszaemel a helyedre és itt alszol. De most már tudod, hogy nem csak egy gyenge kisgyerek vagy. Ha majd visszanézed a rajzaidat, eszedbe fog ez jutni. Te egy bátor fiú vagy, aki képes felkelni és megakadályozni a balesetet. Az autóid bíznak benned, és bármikor visszajöhetsz ide a járgányok közé, akkor is, amikor neked van szükséged arra, hogy legyen aki újból elmondja: te egy igazi hős vagy! Vidám és baleset-mentes éjszakát!

Benák Krisztián

Több információ az éjszakai ágybavizelésről itt, kattints:

Mi az éjszakai ágybavizelés, mi okozza és hogyan kezeljük az 5-18 éves korosztályban?