Először is, kell az ihlet. A mesekérő személyisége, lelki története, kimondott, vagy fel sem fedezett problémája kér szót magának a szereplőkön, fordulatokon keresztül. Kell persze a humor, ami mindig átsegít a nehéz helyzeteken. És a szereplők elkezdik élni a saját életüket a különféle helyzetekben, amit csak le kell írni. A lényeg, hogy a mesében merjünk őszintének lenni, tudjunk hinni és győzni. Ez már a nyers mű. Akkor hagyjuk pihenni egy kicsit. Érik, átgondoljuk, elolvassuk időnként, majd újra, és újra. A mesehőseinkkel tapasztalunk, formálódunk és érünk. Azután jön egy kis szerkesztés, ellenőrizzük a szóismétléseket, vesszőket, helyesírást, meg még néhány apróságot. Végül úgy érezzük, ez így jó lesz. És ebben a pillanatban megszületik a mese, ami felett eddig bábáskodtunk.
A legjobb rész csak ezután következik: szeretettel átadjuk nektek!
Kívánjuk, hogy legalább annyira élvezzétek olvasni, mint ahogyan mi élvezzük megírni!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: